Richárd és Rómeó léte szoros kapcsolatban áll szüleik jelenlétével - nélkülük nem tudnák elképzelni a világukat. Az ő támogatásukra és szeretetükre van szükségük ahhoz, hogy boldoguljanak az élet kihívásaiban.

A család pénzügyi helyzete és lakhatási viszonyai rendkívül megterhelőek; egy lerobbant házban tengődnek, és folyamatosan a magas költségek súlyát nyögték.

- Richárddal a várandósság alatt minden a legnagyobb rendben zajlott. A végén viszont több mint 24 órát vajúdott a feleségem: a szövetei erősek voltak, s ezért azon tanakodtak az orvosok, hogy a nagy baba miatt császármetszést hajtsanak-e végre. Végül természetes úton jött a világra a kicsi, de nem sírt fel időben és mint később kiderült, súlyos agykárosodást szenvedett - emlékezett vissza a Blikknek nagyobb fia születésére Göncz László. A családot eleinte azzal ámították, hogy rubeola, genetika vagy anyagcserezavar miatt lehet sérült a fiuk, az igazságot csak később tudták meg.

Aztán vállaltak egy másik gyermeket is, és a szörnyű előzmények miatt császármetszést terveztek. A korábban bőrdíszművesként dolgozó asszony, Hajnalka már a kórházban feküdt, amikor lassuló szívhangot jelzett a műszer. Kiderült, a köldökzsinór a csecsemő nyaka köré tekeredett és habár azonnal világra hozták, az oxigénhiány miatt neki is károsodott az agya. Szerintük az első esetben az orvosok nem megfelelően döntöttek - ha időben megcsászározzák a nőt, a baba egészséges lehetne -, a második gyermek szerencsétlenségéről azonban nem tehet senki. És hogy hogyan telt az elmúlt bő húsz éve a gyerekeknek?

Drámai szavakkal élve, ők egyszerre tapasztalják meg a szeretet és a szenvedés kettősségét. Mozgásra ugyan képesek, de egyetlen lépést sem tudnak megtenni, és a szavakat sem formálják. Csak a hangjaikból tudhatjuk, mi rejlik a lelkük mélyén. A kisebbik fiú helyzete valamivel kedvezőbb, de a különbség csekély. Naponta három-négy alkalommal gondoskodunk róluk: etetjük, pelenkázzuk őket. A nagyobbik csak cumisüvegből tud táplálkozni, míg a testvérét kanállal etetjük - osztotta meg velünk történetét az 52 éves édesapa.

Jelenleg Rómeó 30, Richárd pedig 22 kilogramm. 23 éves korukig legalább heti egyszer járhattak egy speciális intézménybe, ahol a nagyon súlyos fogyatékos gyerekkel foglalkoznak, de a támogatás hiányában manapság már folyamatosan otthon tartózkodnak. A családfő egy gyárban dolgozik raktárosként, de nagyon nehéz helyzetben vannak: egy romos, egyablakos, negyven négyzetméteres családi házban élnek a falu elején, amiben csak egy szoba található. Sokat kellett nélkülözniük, volt, hogy éheztek, fáztak, de így is igyekeztek mindent megtenni a fiaikért.

A konyhába szűk folyosó vezet, ahogy a fürdőszobába is. Az otthonuk több helyen beázik, szigetelés híján alulról vizesednek a falak, és megjelent a penész, ki kellene költöznünk, de nincs hova. Nagy álmuk, hogy egy másik házat vásárolhassanak, amihez gyűjtést is szerveztek a településen a polgármester és a gyermekjóléti szolgálat közreműködésével. Ráadásul havi szinten négyüknek 150 ezer forint a gyógyszerköltségük, a bevételük pedig csak alig valamivel több.